2012. október 13., szombat

Idézet Csitáry-Hock Tamástól


~ Van valaki…
Egy csodálatos szívvel, kivételes, tiszta lélekkel élő lény.
Egy napon találkozik egy másik, hasonló lénnyel. 
Aki mesélni kezd neki. 
Mesél az életről, az érzelmekről, a szeretetről. 
Mesél egy olyan világról, amit sokan nem ismernek. 
Pedig itt van körülöttünk. 
Csak a legtöbb ember nem húzza félre a hétköznapok szürke függönyét, hogy megláthassa. 
Vagy egyszerűen fél tőle, nem mer benne élni, mert tart a csalódástól. Attól, hogy nem igaz. 
Pedig ez a világ létezik. És erről mesél, mesél, mesél neki. 
De legfőképpen szereti őt. Tisztán, önzetlenül, végtelenül. 
És ahogy mesél, és szeret, a másik észrevétlenül angyallá változik. És ekkor már ő is látja, hogy a mese, amit hallott, valóság. 
És rábízza magát a mesélőre, kipróbálja szárnyait, és egy olyan világba jut el, amelyre vágyott. ~